Nyüzsgő világ, nyüzsgő város… én már csak csendre vágyom. Zavar a város zaja, békés magányomba menekülök. Sok! Néha sokkal többen vagytok, mint az elviselhető egy száguldó léleknek. Gondolataim örvénylő rohamát csendesíteni készülök. Menekülök… van hova? Van még hely, ahol a magány békét szül? Kéregetők hada tolul felém. De én csak a varjak károgására áhítozom. Halk léptekre, szerelmes susogásra, a víz morajára, a levelek zörgésére. Távol, távol mindentől. Távol a világtól. Távol mindennapi önmagamtól.
