Szürke fellegek úsznak az égen. Álmodni sem lehetne szebbet. A magány maró fájdalma elillanni látszik. A csönd honol lelkemben. Csak te vagy velem… emlékképként üldözöl kósza ábrándjaimban. Hiányzol… két éve már, hogy nem vagy velem. Fizikai mivoltodat a föld súlya nyomja. Tudtam jól, világom porrá hamvad, ha elmész. Tudtam jól, hogy megváltozik minden, s megváltozom én is belső valómban. Szürke fellegek úsznak az égen, hamvaidat idézik meg bennem. Szent föld őriz téged. Fejfájad én készítettem. Poraidra poraimat szórtam. Földemben mindig ott leszel velem. Poraidból szürke juhar virrad. Édesapám. Édes szerelmem. Soha többet. Mégis örökké velem. Napnyugtával búcsúztatlak. Felkeltével talán újraéledek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése