Csöndes szerelem a miénk. Csendesen áramlik végig mindennapjainkban, ahogy a tinta folyik szét a bőrünk alatt. Én vagyok csak hangos benne. Olykor tombolok, hisztizek, máskor meg csak némán nézek magam elé a sötétben. De te mindig ott vagy… kősziklakent állsz mellettem őrületemben. Nincsenek rá szavak, mégis rovom az őszintétlen sorokat zajos írógépemen. Minden leütött billentyű te vagy, minden elhasznált pergament én vagyok. Tökéletesen passzolunk tökéletlen világunkban. Függetlensegünkben vagyunk egyek és önmagunk. Rajzok a testünkön mesélik soha véget nem érő történeteinket. Egyedül és együtt, fényben és a sötétben. Démonaink között cikázva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése