Minden évben készítek egy "évzáró" bejegyzést, amiben összegzem mit értem, értünk el, hogyan éltem meg mindezt és hogy mennyire büszke vagyok minderre... De idén valahogy nem volt hozzá ingerenciám. Talán azért, mert olyan intenzív évet éltem meg, hogy le se tudnám írni értelmesen.
Illetve van egy másik - sokkal mélyebb - ok, amiért most ezt passzolnám. Sikerült mindent akkor és ott lezárnom. Évekig küzdöttem korábban azon, hogy erre képes legyek. És talán éppen ez a pussolás volt az, ami megakadályozott rengeteg dologban. Az önmagam megerőszakolása azzal, hogy mindig minden ugyanolyan fontos volt... a magánéletem, a munkám, a karrierem. Aztán valahol szeptember környékén elfogytam, elfáradtam ebben és rádöbbentem arra, hogy képes vagyok priorizálni. Nem azért, mert annyira szerettem volna. Azért, mert már máshogy nem tudtam létezni, alkotni.
A kreativitásom elkezdett kihunyni, ami nélkül számomra azonban nincs élet. Ekkor behúztam a kéziféket. :) És elkezdtem végre élvezni mindazt, ami megadatott! Nem rástresszelni minden apró dologra, különösen nem azokra, amikhez valójában semmi közöm sincsen. Elengedtem embereket, élethelyzeteket. Elfogadtam, hogy segíteni is csak akkor lehet, ha van a másikban elég alázat ahhoz, hogy elfogadja. Újra elkezdtem látni és érezni, hogy az élet nem fekete és fehér. És ekkor elengedtem szépen mindezt...
Úgy voltam vele, hogy lássuk mi marad. Lássuk mire vagyok hivatott, mire szánt az élet. Mi mozgat meg és mi hajt előre... tudok-e igazán szívből igent, vagy nemet mondani. Szeretni, égni, szenvedéllyel élni és munkálkodni. És a válaszok lassan elkezdtek érkezni...
Úgyhogy Welcome 2017!
És hogy mit kívánok tiszta szívből mindenkinek? Azt, hogy engedje el a kényszereket, a boldogtalanságot, a szorongást és félelmet! Keressen, kutasson, alkosson és előbb vagy utóbb de megkapja a kéréseire, a kérdéseire a választ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése