Felszabadulás

Egészen fiatalkorom óta egy dologra vágytam igazán. Arra, hogy szabad legyek. A probléma alapvetően ott kezdődött, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ez mit is jelent, vagy hogyan fogjam meg ezt az egész ködös maszlagot. Elolvastam ezer meg ezer irodalmat, meghallgattam sok-sok okosságot és okos embert, de mindig utólag jöttem rá arra, hogy szegényeknek legtöbbször fogalmuk sem volt arról, hogy mit zagyválnak össze.

Hiszen mi is a szabadság? Anyagi függetlenség, vagy elszakadás a világ puritán, materiális dolgaitól? És egyáltalán hogyan, meddig, milyen eszközökkel lehet ezt megvalósítani a nélkül, hogy beleesnénk a 22-es szorító csapdájába.

Aztán nem agyaltam már ezen... Miért? Nem is tudom. Nem volt rá időm, vagy pusztán csak beforgatott az a tény, hogy egy olyan dolgot hajszolok, ami talán nem is létezik, vagy egyáltalán nem olyan formában, ahogy azt én a kis csökönyös agyammal elképzeltem.

Aztán teltek-múltak az évek... tanultam, dolgoztam, kerestem a helyemet, utamat a világban. Minden voltam, talán még akasztott ember is. És aztán egyszer csak bekattant, hogy miért nem találom én azt a valamit, amiért régen az életemet adtam volna. Mert itt van az orrom előtt.

Sokan ott hibáznak a boldogság keresését illetően, hogy konkrét dolgokban, tárgyakban, eseményekben próbálnak rátalálni. Ha megveszem ezt... boldog leszek! Ha ide megyek nyaralni, akkor minden szép és jó lesz! Ha ennyi pénzt keresek, akkor majd biztosan önfeledtebben tudom élni az életemet!

Ugyan már, kérlek... tényleg? Ennyi lenne az élet? Ennyit érünk?

Miután rájöttem, hogy a zavaros gondolataimtól nem látom az erdőt, átlovaltam arra a témára, hogy ezt az úgynevezett "idillinek" hitt állapotot - amit ugye a szabadsággal azonosítunk - hogyan és mennyi ideig lehet fenntartani. A válasz elég kiábrándítónak hangozhat, de pillanatokig csupán. A legtöbben - mint ahogyan én is - ott hibáztam ezzel a témával kapcsolatban, hogy egy hosszan fenntartható, kellemes érzést kerestem, amit bizonyos eszközzel, tevékenységgel, vagy elért céllal teremthetek meg.

Aztán körülnéztem... a világban, a hírekben, a szomszédos országokban, vagy távolabb...

Közhelynek hangzik, de újra és újra rá kell döbbentenem saját magamat arra, hogy mennyire jó életem van ebben a kis országban. És mennyire szerencsés vagyok, hogy az a legnagyobb gondom, hogy miben és hogyan keressem a kis mentális szabadságomat. És nem azzal kell foglalkoznom, hogy megölnek e holnap egy tűzharcban, vagy lesz e mit ennem a jövő héten.

Mi tehát a szabadság, vagy felszabadulás? Pillanatnyi illúzió, ami mindennél többet ér! Ott van benned és bennem. A szépben, a jóban, a táncban az ölelésben, a futásban, a sportban... egy szeretkezésben! Ott van mindenhol, ahol képesek vagyunk rátalálni, átélni és átérezni!