Várlak benneteket szeretettel!

Felszabadulás

Egészen fiatalkorom óta egy dologra vágytam igazán. Arra, hogy szabad legyek. A probléma alapvetően ott kezdődött, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ez mit is jelent, vagy hogyan fogjam meg ezt az egész ködös maszlagot. Elolvastam ezer meg ezer irodalmat, meghallgattam sok-sok okosságot és okos embert, de mindig utólag jöttem rá arra, hogy szegényeknek legtöbbször fogalmuk sem volt arról, hogy mit zagyválnak össze.

Hiszen mi is a szabadság? Anyagi függetlenség, vagy elszakadás a világ puritán, materiális dolgaitól? És egyáltalán hogyan, meddig, milyen eszközökkel lehet ezt megvalósítani a nélkül, hogy beleesnénk a 22-es szorító csapdájába.

Aztán nem agyaltam már ezen... Miért? Nem is tudom. Nem volt rá időm, vagy pusztán csak beforgatott az a tény, hogy egy olyan dolgot hajszolok, ami talán nem is létezik, vagy egyáltalán nem olyan formában, ahogy azt én a kis csökönyös agyammal elképzeltem.

Aztán teltek-múltak az évek... tanultam, dolgoztam, kerestem a helyemet, utamat a világban. Minden voltam, talán még akasztott ember is. És aztán egyszer csak bekattant, hogy miért nem találom én azt a valamit, amiért régen az életemet adtam volna. Mert itt van az orrom előtt.

Sokan ott hibáznak a boldogság keresését illetően, hogy konkrét dolgokban, tárgyakban, eseményekben próbálnak rátalálni. Ha megveszem ezt... boldog leszek! Ha ide megyek nyaralni, akkor minden szép és jó lesz! Ha ennyi pénzt keresek, akkor majd biztosan önfeledtebben tudom élni az életemet!

Ugyan már, kérlek... tényleg? Ennyi lenne az élet? Ennyit érünk?

Miután rájöttem, hogy a zavaros gondolataimtól nem látom az erdőt, átlovaltam arra a témára, hogy ezt az úgynevezett "idillinek" hitt állapotot - amit ugye a szabadsággal azonosítunk - hogyan és mennyi ideig lehet fenntartani. A válasz elég kiábrándítónak hangozhat, de pillanatokig csupán. A legtöbben - mint ahogyan én is - ott hibáztam ezzel a témával kapcsolatban, hogy egy hosszan fenntartható, kellemes érzést kerestem, amit bizonyos eszközzel, tevékenységgel, vagy elért céllal teremthetek meg.

Aztán körülnéztem... a világban, a hírekben, a szomszédos országokban, vagy távolabb...

Közhelynek hangzik, de újra és újra rá kell döbbentenem saját magamat arra, hogy mennyire jó életem van ebben a kis országban. És mennyire szerencsés vagyok, hogy az a legnagyobb gondom, hogy miben és hogyan keressem a kis mentális szabadságomat. És nem azzal kell foglalkoznom, hogy megölnek e holnap egy tűzharcban, vagy lesz e mit ennem a jövő héten.

Mi tehát a szabadság, vagy felszabadulás? Pillanatnyi illúzió, ami mindennél többet ér! Ott van benned és bennem. A szépben, a jóban, a táncban az ölelésben, a futásban, a sportban... egy szeretkezésben! Ott van mindenhol, ahol képesek vagyunk rátalálni, átélni és átérezni!

Hamis próféták

Nem szeretem a hamis prófétákat!

Nem szeretem azokat az edzőket, magazinokat, tv műsorokat, akik könnyű és gyors fogyást, átalakulást, szépülést ígérnek mindenféle tudományos, biológiai vagy élettani alátámasztást nélkül. Azon trénerek életét nehezítik meg ezzel, akik nap mint azon küzdenek vendégeikkel, hogy apró lépésekben hetek, hónapok, évek alatt eljussanak a célig, anélkül, hogy feladnák.

Hamis üzeneteket közvetítenek, és mivel a szórakoztatás, és az infotainment elcseszett világában élünk - amikor már egy tömegmészárlást is izgalmakkal teli vágóképekkel mutatnak be - nehéz kiszűrni mi a valóság és mi csak kitaláció. Akkor tegyük helyre.

A "hetek alatt karcsúvá és széppé varázsolunk" ámítás akkor, ha nem 3 kiló feleslegről beszélünk, de lehet még akkor is, hiszen a női szervezet egy ici-picit bonyolult szerkezet. El sem hinnénk, mennyi hormonális elváltozás, betegség befolyásolhatja azt, hogy elindul el a várva várt súlyvesztés. Pajzsmirigy problémák, inzulinrezisztencia stb. És ezek a mi akaratunktól "független" tényezők. Annyit tudunk csupán tenni, hogy időközönként  - különösen akkor, ha hirtelen elváltozást veszünk észre a szervezetünkön - alaposan kivizsgáltatjuk magunkat. Ez egy dolog... egy egyáltalán nem elhanyagolandó tényező!

Következnek a tudatni és életmódbeli akadályok. Először is: el kell hinnünk, hogy képesen vagyunk rá! Nah igen, ez aztán baromi könnyűnek hangzik, de azért mindannyian tudjuk. hogy ez nem ilyen egyszerű. Évekig éltünk egy számunkra idegen testben, amit szépen lassan megszoktunk. Valamiért nem cselekedtünk időben, ráadásul a sok "fogadd el magad olyannak, amilyen vagy" csúcsszuper irányzat arra sarkall bennünket, hogy ne is változtassunk ezen. Ami számos problémát generál. Az elhízás minden szempontból egészségügyi kockázattal jár kortól és nemtől függetlenül. Magas vérnyomás, cukorbetegség, érszűkület, ízületi fájdalmak, gerincsérv stb. Tehát persze, el kell fogadnunk magunkat, és leginkább teljesen értelmetlen dolog gyűlölni a tükörbe látott képet azért, mert nem úgy nézünk ki, mint 20 évvel ezelőtt, vagy mint egy modell... de változtatni kell! Magunkért, és semmiképpen sem azért, mert mások azt mondják. Azt gondolom nem mindegy, hogy milyen közérzettel ébredünk fel nap, mint nap. Milyen tevékenységeket tudunk egészségesen, fájdalom mentesen, nem beszűkülten elvégezni. A sport képes újra megnyitni a világunkat! Miért ne használnánk ki?

És íme a szörnyű valóság. Ez nem egy nap, és nem egy hét, és nem egy hónap, és nem egy év. Ez egy élet! Ez nem úgy működik, hogy jó akkor tornázom egy kicsit, meg nem eszem kenyeret, fogyok pár kilót és akkor minden szép és jó. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Vegyük csak a fogyást... azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért! A folyamat leegyszerűsítve:

1. Ráébredek arra, hogy cselekedni kell.
2. Rájövök arra, hogy egyedül nem megy, segítség kell.
3. Megkeresem a megfelelő segítséget.
4. Kivizsgáltatom magam, hiszen lehet, hogy ez akadályozza meg a változás elindulását.
5. Eldöntöm, hogy az edzés mellett diétázom. Nem, nem fogyókúra!!! Diéta! És nem!!!!!!! E nélkül nem fog menni.
6. Ezután várakozom, míg végleg megszületik a döntés...

Mivel ez mindenkinél egyén specifikus folyamat, így szándékosan nem írtam idő intervallumokat, de szívesen várom a kommenteket!

És elkezdődik...

7. Elmegyek egy terembe, talán egy edzőhöz. Felmérés, edzésprogram, diéta, időpont egyeztetés 1 hét.
8. Túljutok azon, hogy "nekem nincs időm a napi szintű mozgásra" kifogáson 1 hét.
9. Alapozás, szervezet felkészítése, anyagcsere beindítás 6-8 hét.
10. És elindul a folyamat. Biztonságosan heti 0,5 kiló fogyás zsírból. És mivel ezt csak testzsír% mérővel lehet mérni (hiszen jó esetben azért izomtömeget is szedünk fel) így otthoni mérleggel mérni ezt teljesen felesleges. Mindig körméret a mérvadó, a kezdeni időszakban főleg.
11. Megértem azt, hogy ezt egy életen keresztül kell tartanom, tehát teljes tudati és életmódbeli változásra lesz szükségem.

És itt egy nagyon pozitív képet vázoltam fel arra, hogy minden úgy megy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mert azért valljuk be őszintén. Mindezt betartani sem leányálom.

És ehhez jön még hozzá, hogy önállóan tudatosan, napi 1-1,5 órát kellene kardiózni pulzusmérő órával aerob tartományban. Méregteleníteni szaunával, masszíroztatni, stb. Ijesztően hangzik, nem? De a gerincsérvből fakadó bénulás is az, vagy az a fajta ízületi fájdalom, amivel már létezni sem tud az ember. Vagy a gyógyszerek árai... nah azok is rémisztőek.

Nem szoktam ennyire nyers lenni, de úgy vélem éppen itt az ideje szembe néznünk azzal, ha elcsesztünk valamit, és éppen itt az ideje elkezdeni rendbe hozni a jövőbeli önmagunk kedvéért!

Én nem kívánok, nem kívánhatok mást ehhez, csak erőt és kitartást! És azt, hogy tiszta fejjel, a körülményeket ismerve, türelemmel kezdjen hozzá mindenki a változtatáshoz. Mert csakis az lehet tartós! Csakis az tarthat ki egy egész életen keresztül.