A kifogások csapdájában

Minden ember, így minden edző életében vannak jobb és rosszabb időszakok. Egy trainernél a rosszabb időszakot általában az jelenti, ha ilyen-olyan indokkal egy időre eltűnnek a vendégei. A standard eljárás ilyenkor egy jóérzésű és lelkiismeretes oktatónál az, ha mindenek előtt önvizsgálatot tart és mérlegeli, hogy esetlegesen nem ő rontott-e el valamit, amiért bekövetkezett az - akár tömeges- kivonulás.

Senki sem hibátlan, ezt elismerem. Nyilván én tehetek arról, ha a dolgaim nem úgy alakulnak, ahogy szeretném. Számomra talán éppen ez lenne a legjobb kifogás, hogy abba hagyjam ezt az egész edzősdit és visszatérjek a régi, megszokott, alkalmazotti életemhez. De tudjátok honnan tudom, hogy nem az lenne a megfelelő lépés? Hogy egyrészt még mindig rosszul vagyok, ha ez eszembe jut, másrészről pont az ilyen és ehhez hasonló gondolataim kellős közepén érkezik valami olyan elementáris és szürreális impulzus az életembe, ami erőnek erejével visszazökkent az utamra.

Namármost... Pár héttel ezelőtt - éppen a "rossz időszakom kellős közepén" elkezdtem összegyűjteni azokat az okokat és kifogásokat, amikkel általában le szokták rázni magukról a sport és az egészséges életmód terhét az emberek. Íme a legáltalánosabbak, a teljesség igénye nélkül:

1. Nincs időm...
Talán ez a legkönnyebben megcáfolható indok. Időd ugyanis köztudottan arra van, amire szánsz. Elcsépelt mondatnak tűnik ez, de higgyétek el, igaz!

2. Későn van az óra...
Szerintem ezt nem is kell kommentálnom.

3. Holnap korán kell kelnem...
Ezt is könnyű megcáfolni, hiszen a sport fizikálisan lefáraszt, mentálisan megtisztít, így elősegíti a mélyebb alvást. Tehát egy átmozgott este után a másnap reggel is könnyebben indul majd.

4. Lelkileg nem vagyok jól...
A mozgás terápia. Sokféle módja van annak, hogy az ember helyre tegye saját magát, de az egyik leghatékonyabbnak bizonyult - az én és több vendégem életében - a mozgásterápia. Számos olyan esetet tudnék felsorolni, amikor egy-egy edzés hozta meg a várva-várt jókedvet, vagy ötletet a továbblépéshez. 

5. Nekem már úgyis mindegy...

Szerintem az összes kifogás közül el a legszomorúbb. Most tényleg? Komolyan képes valaki lemondani saját magáról, az életéről, egészségéről, jövőjéről? Bizonyára a múltam tanulságaiból fakadóan, de én ezt egyszerűen értelmezni sem tudom!

6. Lusta vagyok...

Ez a kedvencem. Mert legalább őszinte, és egy kis noszogatással könnyedén megváltoztatható. Véleményem szerint személyi edzőként ez az egyik elsődleges feladatunk. :)

7. Az orvos eltiltott a mozgástól...

Ezt mindig kétséggel fogadom. Természetesen létezik olyan súlyos trauma, vagy betegség, ami miatt mellőzni kell az intenzív sportot, de nagyon sok esetben az "intenzív" jelzőn van a hangsúly. Ha valami problémánk adódik, az orvostól mindig meg kell kérdezni, hogy ezzel a betegséggel milyen jellegű, intenzitású mozgást lehet végezni. A legjobb az, ha írásos szakvéleményt kérünk, hiszen ezzel megkönnyítjük a saját és az edzőnk dolgát. Én még nem találkoztam olyan esettel, amikor egy orvos azt mondta, hogy a beteg egyáltalán semmilyen mozgást ne végezzen. Pedig sokféle emberrel foglalkoztam már, a gerinc-sérülttől kezdve, magas vérnyomásos vendégen át a részleges bénulásban szenvedőig. Mindenkivel tudtunk edzeni, mert bennük volt az akarat és megvolt hozzá a lelki erejük, hogy jobbá, könnyebbé tegyék az életüket. De erről majd később...

8. Fárasztó napom volt...

Na ne már! 

9. Esik az eső, nem indulok el, mert megázom...

:)

10. Nem volt kedvem...

Most mondhatnám azt, hogy persze, a mozgás kedv kérdése... IS! Annak azonban, aki igyekszik tudatosan élni az életét és próbál példát mutatni a családjának, gyermekeinek, ismerőseinek, ez pusztán akarat és döntés kérdése. Számos olyan vendéget látok a teremben nap mint nap, akik minden egyes hajnalban ott kezdenek, mert fontos nekik a napi mozgás, felfrissülés. És tudom, hogy munkájuk, gyerekük, családjuk van. Mégsem gyártanak kifogásokat arra, hogy aznap miért hagyják ki az edzést. 

És vannak azok az okok, amik tényleg indokoltak: betegség, baleset stb. stb. A titok abban rejlik, hogy felismerjük, hogy a kis belső hang a fejünkben csak megúszni akar, vagy tényleg indokoltan hátrálunk meg az aznapi feladat elvégzésétől. Sok sikert mindenkinek ennek fejlesztésében!