Az egyszerűség gyönyöre

A véglegetek embere vagyok! Sajnos túl sokan mondták már ezt nekem ahhoz, hogy képes legyek magam előtt letagadni ezen állítás valódiságát. Sosem éreztem ezt igazi problémának, hiszen úgy véltem, hogy csak előre visz. A kérdés az, hogy meddig és milyen áron.

Nem mondom el a szokásos közhelyemet, hogy: mostanában átértékelődtek bennem a dolgok. Ha őszinte akarok lenni magamhoz - márpedig miért ne akarnék - tulajdonképpen erről szól az egész életem. És hiába győzködöm magam, hogy "take it easy!", egyszerűen nem megy és kész. De már ezt sem bánom. A végletek embere vagyok. Sokszor piedesztára emelem magam a sok agyalás végett, máskor meg egy poharat tudnék vágni a saját tükörképemhez, csak hogy hagyjon már végre nyugodtan pihenni.

Meddig és milyen áron? Ugyan...ki tudhatja? Talán a tükörképem?

A nagy visszatérés

Kezdhetném azzal, hogy: úgy szégyellem magam, hogy eddig hanyagoltam hőn szeretett blogomat. De azt hiszem mégsem ez a megfelelő kezdés, minthogy ez sem nem a szánakozás, sem nem az önmarcangolás időszaka. Rengeteg csodás dolog történt az elmúlt hetekben, nagyon intenzív volt az előző időszakom, de erről szépen lassan be fogok számolni.

A jó kezdés tehát: egy barátnőm szerint 2012 végén "dimenzióváltás" lesz. Ez elsőre elég mosolyogtató hír lehet, ellenben ha figyeltek a jelekre, rájöhettek, hogy talán van benne valami. Az élet hullámhegy és völgy és így tovább... de vannak ettől teljesen eltérő időszakok. Amikor valahogy sűrűbben és intenzívebben érkeznek a figyelmeztetések - rossz hírek, sérülések, kritikák, balesetek. Persze ezt tulajdoníthatjuk a véletlennek is. De aki ismer, az tudja, hogy ezt úgysem fogom megtenni.

Ez tehát - számomra mindenképpen - a nagy átértékelések időszaka. Mi a fontos, és mi kevésbé az. Mik a prioritások. Merre tart a magánéletem, szakmai karrierem. Mik azok az elvek, amikhez ragaszkodnom kell és miket kell átértékelnem.

Némi inspiráció a továbbiakban minden keresőnek!