Újjászületés

Az utóbbi időben azt éreztem, hogy összeesküdött ellenem az ég. Mintha minden csak azért jött volna létre, hogy engem gátoljon a haladásban. Borzasztó érzés, amikor már az egészen apró dolgokon is elcsúszik az ember, olyanokon például, hogy elfelejt CD-t vinni az órájára. Hát ez voltam én, a szituáció maga pedig elég ciki, mivel zene nélkül ugyebár nincs aerobic.

Hihetetlenek vagyunk, mi emberek, legalábbis én egészen biztos. Olyan szinten bele tudom élni magam az összeesküvés elméleteimbe, hogy a végén a saját ellenségemmé válok. Mindaddig képes vagyok ezt csinálni, amíg ki nem tudom lőni az agyam "önsajnálat" részét egy-egy jó kis edzéssel. Persze olyankor az órák is keményebbek, mivel sokkal intenzívebben kell koncentrálnom arra, hogy ne tévedjek, és ne vezessem félre  a vendégeket. De a dolog mindent megért, hiszen utána jön a boldogság, a megvilágosodás és az újjászületés.

Utána már csak mosolygok magamon. Azon, hogy milyen ostoba is tudok lenni, még mindig, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy nem indulatoskodom feleslegesen. De visz a vérem, nem tudok mit tenni... dolgozom az ügyön, ami egy igen hosszú és egy életen át tartó tanulási folyamat számomra. De már legalább látom, hogy akarom és hogy a fejlődés útjára léptem. Ez azért megnyugtató. :)

Mert mindenkinek jár még egy lehetőség, nem? Különösen saját magával szemben, és mindenkinek el kell hinnie azt, hogy benne egy végtelenül jó, erős és tehetséges személyiség lakozik, aki csak arra vár, hogy kibontakozhasson. Egy nagyon kedves ismerősöm fogalmazott út, hogy mindennek megvan a maga ideje, csak türelmesen ki kell várni. És mindeközben újra és újra meg kell vívni a harcainkat nem is annyira a világgal, leginkább önmagunkkal.