Biztosan láttatok már olyan - akár táncos - filmet, amiben az együttmozgás felülmúlhatatlan élménye omlott le a vászonról. Ezeket a pillanatokat már csak elképzelve is felemelő átélni, az igazi mégis az, ha egyszer az életben lehetőségünk van személyesen részt venni valami hasonlóban. Én személy szerint azt vallom, hogy életem legjelentősebb percei voltak ezek, melyekben elmosódott az idő és feloldódott az egyén, a személyiség egy nagy közös érzéssé: boldogsággá.
Sosem értettem azokat, akik azt mondták, hogy a maximális kikapcsolódáshoz valami "szer" szükséges. Lehet, hogy én vagyok abnormális ezen a téren, de én éltem már át teljes extázist egy-egy előadás, performance vagy koncert közben. Nincs is annál jobb, mint mikor együtt hullámzol olyanokkal, akikkel képes vagy egyazon élményért rajongani. Akkor és ott nem számít ki vagy, milyen diplomád van, hol dolgozol, vagy kivel bújsz ágyba. Csak a basszus, a ritmus és az ütem létezik, lüktet benned, a végtagjaidban, melyeket nem tudsz megakadályozni a kibontakozásban.
A hétvégén Aerobic Napon voltam, ahol szintén hasonló élményben lehetett részem. Koreografált óra volt, zseniális zenékkel, nagyszerű edzővel, akit alapból élmény volt nézni a színpadon és követni a parketten. Elöl álltam és egy kósza pillanatban hátratekintettem, ahol megláttam és megéreztem az együtt hullámzó, mozgásrajongó tömeget... és elkapott a feeling! Csak vitt-vitt-vitt... és még most is, sőt örökkön-örökké beleborzongok majd ennek a napnak az emlékeibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése