Olyan sokáig küzdünk azon, hogy megszerezzük az állandóság apró kis darabjait, aztán mire összerakunk belőle egy Élet nevű építményt, rádöbbenünk arra, hogy az állandóság nem is annyira jó. Hajlamosak vagyunk ugyanis óhatatlanul ragaszkodni olyan terhekhez is, amik már régen nem aktuálisak és csak akadályoznak minket.
Változni és változtatni nem egyszerű, mivel az újdonság számtalan veszélyt rejt magában. Mégis azt javasolom mindenkinek, hogy kockáztasson! Túl rövid az élet ahhoz, hogy évekig vacilláljunk A és B között, mikor csak annyit kellene tennünk, hogy szépen kipróbáljuk egymás után mind a kettőt. Élmény nélkül hogyan is hozhatnánk meg a "helyes" döntést, már ha egyáltalán létezik ilyen.
Mindig is úgy véltem, hogy minden okkal történik és az összes választásunk olyan helyre juttat bennünket, ahol a lehető legtöbbet tanulhatunk meg önmagunkról. Miután kimerítettük a tudás édes mézes bödönét, érdemes azonban továbbállni és új kihívásokat keresni: érdekes és értékes emberekkel ismerkedni meg, frissíteni élményeinket, tudásunkat, vágyainkat azért, hogy egyre közelebb kerüljünk ahhoz, akik valójában vagyunk.
Nekem eddig három utam vezetett vissza önmagamhoz: az írás, a tánc és a sport. Ezekből építkezem, velük élem meg vágyaim nagy részét és általuk vagyok képes túltenni magam a mindennapok borzalmain. Mindennél fontosabbak számomra, éppen ezért igyekszem rugalmasak kezelni őket és igenis változtatni a hozzájuk kapcsolódó körülményeken, ha úgy látom jónak. Kötődöm hozzájuk, de nem ragaszkodom foggal-körömmel. Időről-időre elengedek egyet-egyet, majd ismét előveszem, átgyúrom, megújítom és egy magasabb szintem álmodom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése