Senki sem mondta, hogy a fejlődés egyszerű dolog

- Üdvözlet-üdvözlet kedves halandó, mit szeretnél kezdeni magaddal az elkövetkező 10 évben?
- Fejlődni szeretnék: szellemileg, lelkileg, testileg... de ha lehet kérni, ne fájjon túlzottan!
- Kérni lehet, de ez sajnos lehetetlen! Próbálkozz újra!

Körülbelül így zajlana a beszélgetésem a "magasabb rendű énemmel" egy átlagos szerdai napon. Mert újra és újra rádöbbenek, hogy haladni előre nem is olyan egyszerű dolog. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a kijelölt úton járunk. Emberi gyarlóságaink: a lustaság, megúszni-vágyás, kényelem oly sokszor kerekednek felül rajtunk, hogy szinte már észre sem vesszünk. Azt már megfigyeltem, hogy alapvetően mindenki fejlődni akar. Nézzük csak az aerobikot, vagy a testépítést. Mindenkiben megvan az igény arra, hogy szépen kidolgozott izmai, rendkívül jó állóképessége és alapvetően egészséges szervezete legyen, mégis, amikor eljut odáig, hogy rendszeresen és keményen meg is kellene dolgoznia érte, akkor jön a megtorpanás. Ekkor szoktam azt mondani - természetesen magamnak is -, hogy "senki sem mondta, hogy könnyű lesz!"
Nekem ez segíteni szokott, mert ilyenkor mindig ráébredek arra, - legyen szó akármiről is - hogy tulajdonképpen én választottam kihívásnak, minden apró kellemetlenségével együtt. Aztán nekikezdek és csak csinálom-csinálom-csinálom, majd egy idő után azt veszem észre, hogy élvezem. Hát persze, hogy élvezem! Hiszen akiről maximálisan szól ez az egész végtelen történet, az én magam vagyok!