A pörgés a világon az egyik legjobb dolog, mindig is ezt vallottam és vallom most is. Éppen ezért roppantul nehezményezem, hogy az ember szervezete is képes lemerülni, akár egy Duracell nyuszi. Sokan azt gondolják, hogy ez egyenes arányban van az életkorral, de ez nem feltétlenül van így. Én jó pár évvel ezelőtt is álomba tudtam "hajtani" magam és ez mostanra sem változott. Ami viszont igen, az az ehhez való hozzáállásom, miszerint: miért is kell nekem ezt csinálnom? Miért jó az, ha annyira leterhelem magam, hogy alig bírok kikelni az ágyból, naponta több kávéval sem bírok ébren maradni, ebből kifolyólag az élet legtöbb területén nem tudok maximálisan helytállni, ami ellenben nekem rendkívül fontos. És mindez miért? Mert nem vagyok képes Pihenni. Arra a fajta relaxációra gondolok itt, ami valóban kikapcsol és regenerál. De mára már sajnos ott tartunk, hogy azt sem tudjuk megmondani, hogy igazából milyen tevékenységekben találjuk meg a béke szigetét. Pedig ennek kellene az egyik legfontosabbnak lennie a mindennapokban. Hiszen hiába dolgozunk, hajtunk, edzünk minden percben, ha a szervezetünknek nincsen ideje és lehetősége mindezt feldolgozni. És a lecke sajnos nem ér véget annyival, hogy kicsit fáradtabbak leszünk az átlagnál. Ennél sokkal súlyosabb következményekkel jár az, ha nem tanulunk meg tudatosan pihenni. Tudom, hogy sok esetben csak akkor fogadjuk meg a jó tanácsokat, ha már a saját bőrünkön is megtapasztaltuk a negatív hatásokat. Pedig rengeteg kellemetlenségtől kímélnénk meg magunkat, ha hallgatnánk azokra, akik már átélték helyettünk.
Tehát pihenést... relaxációt... regenerációt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése