Biztos volt már veletek olyan, hogy csak egy pici választott el a sikeres végeredménytől, mégis feladtátok a dolgot, mert alkalmatlannak, tehetségtelennek tartottátok magatokat hozzá, vagy egyszerűen csak úgy éreztétek, hogy teljesen elfogyott az oda szánt energiátok. Persze ezzel semmi baj sincsen, hiszen mindannyian ilyenek vagyunk. Nehezen tesszük túl magunkat olyan eseményeken, tulajdonságokon, amik gátolnak bennünket a továbblépésben. De van egy jó hírem: mindig van kiút a mély gödörből. Mert persze a legvégén úgyis oda jutunk, hiszen a lelkiismeret azért szerepet játszik abban, hogy hibáztassuk magunkat a "szent ügy" feladása miatt.
A megoldás tehát az egyszerűségben keresendő. Egyrészt - mint ahogy azt tegnap is írtam: részcélokat kell kitűzni, mert sokkal nagyobb valószínűséggel fogjuk ezeket megoldani, mint egyből a végső megmérettetést. Másrészt önmagunk jutalmazása segíthet igen sokat, harmadrészt pedig, - amiről nem beszéltem eddig - az a kitartás fegyelmezett, tudatos és akaratlagos fejlesztése, ami határaink kitolásával is együtt jár majd. Egyszerűen hangzik, nem? Pedig valójában iszonyat nehéz.
Nézzük mi is kell hozzá: teljesen tiszta agy - ami valljuk be őszintén, igen nehézkes, főleg miután felcsesztük magunkat azon, hogy nem sikerülnek dolgaink - tehát inkább azt mondom, hogy üres agy. Ezt igen könnyen el lehet érni: nézzünk meg egy pár perces bugyuta bejátszást, hallgassuk meg kedvenc dalunkat, ugráljunk egy kicsit... végezzünk olyan tevékenységet, ami más!!! Aztán kell egy gyors és ütős elhatározás, ami leginkább abban a mondatban ölt testet, hogy: basszus, akkor is megcsinálom. Végül pedig ne gondolkozzunk, csak álljunk neki és csináljuk addig, amíg meg nem lesz. Az biztos, hogy az így elvégzett feladatok napokra feldobnak majd minket, gondolatainkat és még kapcsolatainkat is, hiszen az önbizalmunk egy időre a helyére kerül, ha nem egy picit magasabbra is az egészségesnél! :)
Hajrá-hajrá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése