Eme többnyire filozofikus kiborulásom olyan négyszer, ötször szokott elkövetkezni az év különböző pontjain és változatos finálékat szokott megérni a teljes megnyugvás és a pillanatnyi kiábrándulás között. Sokszor gondolok ilyenkor arra, hogy mi felnőttek még mindig hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint a gyereket. Pedig ha visszagondolunk ehhez képest az maga volt a nyugalom és világbéke, még akkor is, ha a valóság körülöttünk sokkal kuszább is volt, mint amennyit fel tudtunk fogni belőle. Gondolkoztam, miért siratom sok esetben vissza azt az időszakot, és nem is oly rég rájöttem: az idő miatt! Mindennek megvolt a helye és az ütemezése: kelésnek, evésnek, tanulásnak, edzésnek, játéknak és boldogok voltunk. Igaz, más volt az, aki tervezte napirendünket, mégis megnyugvással töltött el minket a teljesség gondolata, a nélkül, hogy értettük volna.
Tehát, ha ez akkor ment, akkor most is menni fog! Így 2012 hajnalán mindenre fogok időt szánni, amire csak akarok és amitől biztosan jobban, testben-lélekben egészségesebben érzem magam. Mint már írtam: tudom, hogy ez nem könnyű, de bíztatok mindenkit erre!
Időt kell szánni magunkra: a testünkre, szellemünkre, vágyainkra és legfőképpen nőiességünkre és férfiasságunkra. Sok mindenben rátalálhatunk a titkokra, de a sport és a ritmus az, ami szerintem a legközelebb áll ahhoz a "transz szerű" állapothoz, ahol kitisztul belőlünk minden, aminek nem kell ott tanyát vernie. Persze ehhez is sok minden kell, de ha az elhatározás megvan bennünk, hogy változtassunk életünkön, akkor már a jó úton járunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése