Nem tudom ki hogy van vele, de engem picit ingerültté tesz, hogy ma van 2011 utolsó napja. Mintha az a megmagyarázhatatlan kényszer lenne bennem, hogy most aztán mindent be kell pótolnom, amit az elmúlt évben nem tettem meg. De mit is mondhatnék. Azzal nyugtatom magam, hogy ilyen az ember. Mindig újabbat, jobbat, szebbet akar, és optimális helyzetben elfogadja, rosszabb esetben pedig bánja a múltban elkövetett ostobaságokat.
Éppen ezért arra jutottam, hogy e csodás év legeslegvégén egyetlen fogadalmat vagyok csak hajlandó tenni a 2012-es évre, illetve a további életemre vonatkozóan: kevesebb stressz-több boldogság! Illúziókba azért nem kergetem magam, olyan nincs, hogy az egyik 0, a másik 100 % az öröm javára, de az egyensúlyra azért illik, vagyis oda is kell figyelni. Azt gondolnánk, hogy minek, hiszen élünk-éldegélünk viszonylag sokáig, addig toljuk ezerrel. Aztán egyszer fejbe vágnak egy szeneslapáttal, és azt mondják, hogy állj, ennyi volt! És akkor döbbenünk rá, hogy mennyit is veszíthetünk, ha nem vigyázunk magunkra. szeretteinkre. Vannak dolgok, melyeket időben elkapva vissza tudunk fordítani, de a végleg lezárultakkal már nem igazán lehet mit kezdeni, csak elfogadni és lehetőleg tüske nélkül menni tovább az úton. De mit ér a sok gürizés, szenvedés és küzdés, ha a végén már nem tudjuk élvezni annak gyümölcsét?
Ezért szeretem a sportot, mert szinte mindenre találok benne választ. Az élet egy kicsinek tűnő másolata, ami azonban lehetővé teszi, hogy egy magasabb nézőpontból tekintsünk saját magunkra.
Sok mindent köszönhetek a 2011-es évnek, de ez a gondolat mind közül a legértékesebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése